<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Magányterület</provider_name><provider_url>https://maganyterulet.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Negyvenesnő</author_name><author_url>https://maganyterulet.cafeblog.hu/author/livia804gmail-com/</author_url><title>45.</title><html>&lt;p&gt;Rákerestem egy szóra a napokban.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És a találatok között szerepelt ez a blog is.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ó, mondom, de ismerős...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;El is felejtettem már, hogy belekezdtem. Vagy inkább azt, hogy nem töröltem pár nappal a belekezdés után, úgy, mint a társkeresős regisztrációimat szoktam.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Talán folytatnom kellene, ha már ráakadtam, s ha már eddig megúszta törlés nélkül&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az van, hogy 45 éves lettem. És most ez valahogy nem esik jól nekem. A 40. cseppet sem zavart. A 45. igen. Életközépi válság? Ki is egyeznék vele. Ha most van az életem közepe, még egész jól járok. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az lehet a baj, hogy nem ott tartok, ahol szeretnék. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Megrekedtem. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Szabad vagyok, nem tartozom senkihez. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Persze a gyerekeimhez tartozom. És a legnagyobb dolog, legnagyobb ajándék, hogy ők vannak nekem, egészségesek, okosak, tiszta szívűek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Na, most ahogy ezt leírtam, meg az van, hogy minden gond eltörpül a gyermekeim léte miatti örömhöz képest.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És pont. &lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>